Ovis titkok

Nos, akkor lássuk, mik is azok az ovis titkok, melyek az ovi falain belül maradnak. Legalábbis nálunk, a pillangó csoportban.

Minden csoportban előfordulnak csínytevések, melyeket néhány óvó néni igen nagy előszeretettel akkorára fúj fel, mint egy óriási lufi. (Nem láttam még ilyet, de biztosan van. ) A szülők megérkezésekor a partneri kapcsolatot “ápolván” jókora adag panaszkosarat löttyintenek a nyakukba. Hogy a drága gyermek ma ezt csinálta, ezzel ezt tette, stb. Kommunikációjában, probléma megoldásában, de még módszereiben sem túl hatékonyan cselekszik. A saját érzéseit vetíti ki a szülőkre, mintha ők az óvodai történések okai és előidézői lennének. (És itt most nem szólnék a családi nevelés mibenlétéről. Az oviban a mi módszereinkért mi vagyunk a felelősek. Hárítani nem ér!)

Eltekintve néhány esettől, amikor igenis tudnia kell a szülőnek arról, mit tesz a kicsi az oviban, ez semmit nem lendít előre. Az én Pillangóim már 5-6 évesek, könnyen be tudják kalibrálni, hogy mi az, ami ovis titok marad örökre, és mi az, amiről a szülőket tájékoztatnom kell.

A panaszkodás, a nem partneri kommunikáció csak ellenséges táborrá alakítja át a szülőket, nem pedig jó szándékban vett szövetségeseinkké, akikkel együtt vállvetve küzdünk a gyermekek előbbre jutásáért. Általában az agresszió miatt, ritkább esetben a valamire, vagy valakire való féltékenység miatt szoktak “harcok lenni” ebben a korosztályban. Tapasztalatom szerint kevés teret, lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek erejük összemérésére, a versenyjátékokra, a szabadban való aktív játékra. A csoportszobák adta lehetőségek, a mai megengedett csoport/gyermek létszám tekintetében sem rózsás a helyzet. Alig van hely, állandóan termet rendezünk ha valamiféle mozgásos tevékenységet szeretnénk biztosítani.

Az az óvónő, aki nem hozakodik elő minden kis piszlicsáré üggyel a szülőknek, a gyermekekben is szövetségesekre talál. Gyakran már ők minősítik társaik viselkedését, őszinte véleményformálásra ösztönözve pontosan meg tudják állapítani, hogy marad-e a dolog  ovis-titok. Célra vezető szokott lenni nálam az is, amikor úgy alakítom empátiás készségüket, hogy a szülők várható lelkiállapotát ismertetem, pl. szegény anya, jön fáradtan a munkából, egész nap a pénztárgépben koncentrál, alig várja, hogy magához ölelhessen és csupa jót meséljek neki rólad… Az ovis titkoknak lehet egy kisebb dobozt kinevezni, hisz imádják a titkolózós játékokat a gyerekek. A csínytevést „fajsúlyozva” együtt a gyerekekkel, elsősorban az ő véleményüket kikérve döntjük el, hogy belefér-e a titokdobozba a cselekedet, vagy esetleg kilóg belőle, mert akkora, így azonban nem kerülhető el az, hogy a szülőknek is tudni kell róla. Ha tudnátok, mennyi titkot őri az mi dobozunk!

Nem utolsó sorban az ovis titok közösség kovácsoló szereppel is bír. Mert ami a falakon belül történik, annak mindannyian, a közösségben együtt érezzük áldásos, jótékony hatását. A tyúkanyó effektus ebben a tekintetben is érvényes kell legyen, hiszen a csibéinkért mindannyian, egy személyben vagyunk felelősek. De ez is maradjon titok…